04.

Sziasztok! :)

Megérkezett a legújabb rész, köszönöm az előzőekhez érkezett visszacsatolásokat :)

Jó olvasást!

Lauren W.

______________________________________________________-

A nyarak legjobb része a napsütés volt.

Amit idén nem igazán tapasztalhattunk meg az első néhány héten. Bent kucorogtam a szobámban, egy könyvvel a kezemben, vagy épp a kedvenc sorozataimat néztem. Az unalom néha arra is kényszerített, hogy csak bámuljak ki az ablakon.

Ezt tettem tehát. Felültem az ablakpárkányomra – anya és apa egészen biztos kinyírt volna, ha meglátták volna, de amit nem tudtak, az nem fájt nekik – és bámultam az esőt. A cseppek versenyt futottak az üvegen, gyerekes módon végigvezettem az ujjaimat a legkövérebbek útján, és szurkoltam, a legszimpatikusabbnak. Megnyitottam az ablakot, és magamba szívtam az eső összetéveszthetetlen illatát. Teljesen belemerültem a gondolataimba, amik hol a születésnapomon, hol Shawn-on kavarogtak, hol pedig a születésnapi estén és Shawn-on, egyszerre.

Megmagyarázhatatlan fájdalmat éreztem, amikor felidéztem rideg hangját, amint azt mondja, nem vagyok az esete. Nem akartam én semmit tőle, de senkit sem érintett volna jó, ha akárki – és tényleg: bárki – azt mondta volna, hogy nem az esete. Mindenkinek lenyisszantott volna egy jókora adagot az önbizalmából, úgy, ahogy velem tette.

A parti utáni napot a tükör előtt töltöttem, és azon gondolkodtam, mi nem tetszhet bennem neki. De a tükör azt mutatta, amit vártam, és amire emlékeztem, ezért inkább mérgesen eldőltem az ágyon.

A szemem szép kék volt, és hatalmasak, csak úgy, mint a szempilláim, amik keretezték. Az orrom helyes pisze, körülötte apró szeplők tarkították.

Belekortyoltam a kakaómba, és összébb húztam a lábaimat, miközben a komor eget vizsgáltam.

Kopogást hallottam, fél perc alatt lent teremtem az ablakból, letettem a bögrém, és ráfeküdtem az ágyamra, még egy párnát is átkaroltam.  Anya és apa helyett Cameron nyitotta ki az ajtót.

- Mad, David meg Liv van itt. Nem akartam beengedni őket, mert tudom mennyire ki vagy bukva. De hajthatatlanok.

A buli után Cameron-nak és a barátnőjének panaszoltam el a bánatomat, miszerint egy nagyon dögös pasi nem tart az esetének. Magam sem értettem miért épp nekik vezettem fel a gondomat, mert nyílván a hátuk közepére sem kívántak, és izgisebb programjuk is lett volna, mint a nyavalygásomat hallgatni.

- Őrület! – robbantam be a bátyám szobájába. Cameron és Lucy az ágyukon ültek, és beszélgettek, mielőtt berontottam szinte az ajtón keresztül. Elkezdtem mesélni nekik. És meséltem. És meséltem, és ott szidtam Shawn Coleman-t, ahol csak értem. Mire a kirohanásom végére értem, Lucy ráhajtotta a bátyám vállára a fejét, és ásított, majd rám emelte őzike szemeit.

- Nem lehet, hogy még is tetszik neked, és azért zavar ennyire, hogy nem jössz be neki?

Ez a kérdés elég volt ahhoz, hogy még jobban felmenjen bennem a pumpa és csak kiabálni szerettem volna, de nem velük, mert ők nem érdemelték meg. Lucy és Cameron nagyon fontos ember volt az életemben, nem tehettek arról, hogy a tegnapi bulin, ami életem meghatározó eseménye lehetett volna, találkoztam egy seggfejjel. Ezért csak megráztam a fejemet, kivonultam a szobából, át az enyémbe, és belevisítottam a párnámba. Aminek anya nem örült annyira, mert felébredt, és örülten rohant be hozzám, hogy mégis mi történt. Elégedetten nyugtázta, hogy a szokásos kamasz bajaimat élem, nem fojtogat egy őrült gyilkos, és visszafeküdt. Másnap persze nem volt annyira boldog az késő esti ébresztőtől.

- Nem vagyok kibukva – mondtam Cameronnak, hangom pedig jóval magasabb volt a szokásosnál. Rám hagyta, és szólt, hogy mindjárt felküldi a barátaimat. Nem beszéltem velük a szülinapom óta, annak meg már egy hete. Azóta az ablakomon keresztül vizsgáltam a világot, és megpróbáltam nem belefulladni a kakaómba, vagy a teámba.

Felhívhattam volna, tekintve, hogy nagyon is érdekelt mi lett Daviddel, és a Veronica társaságában ünneplő lánnyal, akinek még mindig nem jutott eszembe a neve. Érdekelt, hogy Mad végül összejött-e a dögös szőke csajjal, vagy esetleg másikat kavart be magának. De arra is kíváncsi voltam, hogy Liv húga, Scarlet kijózanodott-e, vagy annyira másnapos volt, hogy a szülei csúnyán leszidták. Még sem emeletem fel a telefont, helyette megvártam, amíg a saját lábukon sétálnak hozzám a hírek. Kicsit önzőség volt a részemről, de ennyi belefért, tekintve, hogy szörnyen meg lettem bántva.

Már nekem is kezdett elegem lenni a Shawn-nal kapcsolatos gondolataimból, és abból, hogy folyamatosan csak azon kattogtam miért nem voltam az esete. Így elhatároztam, hogy nem fogok több percet szentelni Shawn Coleman-nek.

Barátaim nyitottak be az ajtómon, Mad egyből le is pattant a babzsák fotelemre, Liv mellém hemperedett az ágyra, David pedig elegánsan – állig begombolt inggel –ült le az íróasztalom mellett lévő székre. Vártam három percet, hátha neki kezdenek a mesélésnek, de nem szólaltak meg, minden szem rám szegeződött, mintha nekem lenne elszámolni valóm velük. De nem volt. Semmi magyarázattal nem tartoztam nekik, még ha meg is akartam volna beszélni velük a Shawn-os ügyet, akkor sem tettem volna, hiszen Scar Liv húga. Nem szerettem volna családi zűrt belőle.

Mikor rájöttem, hogy egyiküjük sem szándékozik beszélni, megembereltem magamat, és Daidnek szegeztem a kérdéseimet.

- Mi volt azzal a névtelen csajjal?

Mérgesen végigmért, karba fonta kezét, és dühösen hátradőlt.

- Zoé a neve – mondta felháborodottan, mintha ezzel megsértettem volna imádata tárgyát. – Smároltunk néhányszor.

Örömömben felugrottam az ágyról, kevés kellett hozzá, hogy David nyakába vessem magamat, ezzel kifejezve az örömömet. Mad nevetve leintett.

- Várj, ezzel még nincs vége a sztorinak – mondta a térdére csapva. David keseredett arckifejezését látva rájöttem, hogy innentől nem rózsásan fog folytatódni. Szomorúan ültem le, és minden idegszálammal barátomra koncentráltam. Átkarolta a mellkasát jobb karjával, húzott szemében könnyek csillogtak. Kicsit furcsálltam ezt az érzelemkitörést, de nem tettem szóvá.

- Megadta a számát. Azt monda –elcsuklik a hangja. – Azt mondta, idézem: „Okvetlenül hívjál”. Azután belerókázott az ölembe, de ettől eltekintve csodás estét töltöttünk el egymással. Egész végig vele voltam, és mindig kiöntöttem az alkoholt a poharából, amikor nem figyelt. Fel sem tűnt neki, hogy ezután nem ivott egy kortyot sem. Másnap nem hívtam, úgy gondoltam, illetve- Mad mondta -, hogy ki kell várnom a három napot, hogy jelentkezzek. Nem lehetek tapadós, mert a csajok nem csípik.

- Pontosan, tesó – veregette meg az érzelmileg összetört barátunk vállát. Livre néztem, és hangtalanul formálva a szavakat megkérdeztem:

- Hallottad már a sztori végét?

Ő csak bólintott. Nekem mesélte hát el újra, ezzel feltépve a pár napos sebeket, amiket élete első barátnő jelöltje okozott.

- Szóval, három nap múlva, amikor megcsörgetem – folytatta a történetet – felvette.

- És? – kérdeztem megfeszülve, amikor hosszas szünetet tartott. Vagy azért, hogy összeszedje a gondolatait, esetleg visszanyelje a könnyeit.

- Azt kérdezte, idézem: „Te meg ki a fasz vagy?” Amikor felvilágosítottam, hogy velem kavart Liv bulijában, egyszerűen kiröhögött, és letette. Valószínűleg meglátta a beállított képet, amit a számhoz rendeltem.

A kavart szó annyira idegenen hangzott David szájából, mintha egy kemény rocker a csillám pónikat emlegette volna. Vártam, hátha lesz más befejezése a sztorinak, de nem lett. David várakozóan nézett, én viszont nem tudtam megszólalni, egy árva szó nem jött ki a torkomon. Akárhányszor kinyitottam a számat, hogy most előállok valami egetverő bölcsességgel, rögtön csuktam is vissza, mert egyáltalán nem tartottam elég jónak.

- Nézd, David – mondtam végül. Három kíváncsi szempár meredt rám. Nyílván mindegyikük kíváncsi, mivel fogom bíztatni a kétségbeesett barátunkat. Liv nem az a lelkizős fajta, meghallgatja ugyan a problémákat, de nem rémes tanácsokat tud adni. Mad meg… Hát, ő Mad. Rám hárult hát a feladat, hogy összetapasszam szegény David törött szívecskéjét. – Nagyon… értékes ember vagy, és ha ennek a csajnak csak részegen kellettél volna, akkor jobb nem is pazarolni rá az idődet. – felálltam, és megpaskoltam a térdét. – Ha ő nem értékel, majd más fog.

- Bizony, haver! – Kiáltotta Mad. – És, majd úgy intézzük a bombázó barátnőddel, hogy előtte smároljatok. Akkor majd eheti a féltékenység.

- Látod? Majd jól kicseszünk vele – tette hozzá Liv. David esetlenül felállt, és beletúrt a hajába. Liv odapattant hozzá, és megölelte. Én is követtem a példáját, egyedül Madet kellett szemmel vernem, hogy átkaroljon minket, de végül mindhárman ott csüngtünk Daviden.

- Jó, sok lesz – törte meg a pillanatot Mad, és visszahuppant a babzsák fotelbe. Már épp fel akartam hozni valami vidámabb témát, amikor David megint belekezdett az önsajnálkozásba.

- Persze Madnek összejött a csaj – fonta át a karját a mellén. Elhúzta a függönyt és felült a párkányra. Kérdőn pillantottam Madre, akinek épp ráncok barázdázták a homlokát. Szemei pedig kínosan összeszűkültek.

- A szöszi, vagy egy másik? – kérdeztem.

- A szőke. És egyébként, Amandának hívják – büszkélkedett. – De nem akarok felvágni, pláne, hogy szegény barátunkat lekoppintották.

- Ja, persze nem akarsz felvágni. Mást sem hallgatok a buli óta, minta, hogy Amanda milyen dögös, mennyire jól csókol, eszméletlen teste van és…

- Mi van a belső értékekkel? – szidta meg Liv. – Az intelligenciája, a humora, és még sorolhatnám – mutogatta az ujjain. Mad védekezően feltette a kezét, és megvonta a vállát.

- Én mondtam, hogy nem szeretnék belemenni. David erőltette a témát.

Megforgattuk a szemünket.

 

A nap lassan visszatér a nyárba, így június utolsó hetében végre visszatért az életkedvem, elfeledkeztem Shawnról, Cammel, Lucy-val és Livvel már a strandon is voltunk.

A tenger hűs volt, feltöltött energiával, és nem utolsó sorban végre lett egy kis színem is, nem rikítottam a sötétben, ellenben Livvel, aki még mindig fehér volt. Nagyon fehér bőröm volt, csak úgy, mint legjobb barátnőmnek, de az hatalmas különbség volt közöttünk, hogy remekül és hamar barnultam, míg ő csak pecsenye pirosra sült. Minden nyáron rá akartam venni a szoláriumra, de hajthatatlannak bizonyult, így inkább rikított, mintsem beleolvadjon a barna tömegbe. De legalább messziről is kiszúrtam.

Ezen a csodás, verőfényes napsütéses napon is ezt terveztük. A lágy hullámok ölén élvezni a szünidőt, nem gondolkodni semmin, csak pihenni, és lazítani. Kikapcsolódni.

De ez minden volt, csak kikapcsolódás nem.

Reggel nyolckor találkoztunk Livék háza előtt, teljes strandfelszereléssel. A papucsomból kicsúszott a lábam, ezzel megéreztem a forró aszfaltot. Amint kiszálltam a kocsiból – Cameron hozott el –, Cam dudált egyet, mire rögvest nyílt az ajtó. Ott volt Liv, Scarlet, Scarlet osztálytársa, akinek nem jutott eszembe a neve, Mad és David is eljött, hogy becsajozzon. Nem viccelek, Mad komolyan ráállt a csajkereső hadműveletre, hogy a barátunk összetört szíve minél hamarabb helyreálljon. Nem is ezzel volt a probléma.

Hanem azzal, hogy David vékony felsőteste mögött feltűnt Shawn ismerős alakja.