00.

Sziasztok, kedves olvasók!

Meg is érkezett a prológus, az első önálló történetemé, amit publikálni is fogok. Hát, nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire izgulok miatta, a szívem hevesen dobog, minden második betűnél félreütök, annyira remeg a kezem.

Rettenetesen köszönöm annak a 17 embernek, aki már most, fülszöveg alapján bizalmat szavazott a blogomnak! Nem tudjátok ez mekkora öröm nekem.

Ha tetszett a rész, iratkozzatok fel, kommenteljetek, pipáljatok... persze semmi sem kötelező :)

Jó olvasást kívánok:

Lauren W.

________________________________________________________________

Az idős hölgy végighúzza a partvist a padlón, szép kupacba gyűjtve ezzel a szemetet. Felsepri a lapátjára, és a konyhában található kukához lép, leönti róla a lapát tartalmát. Felegyenesedik, kezét a derekára tapasztja. Fáj neki.

Mosolyogva emlékszik vissza arra az időre, amikor nem jelentett neki gondot a mozgás. Mennyire fürge, mennyire kecses lány volt! Az atlétika, az aerobik és a tánc volt a mindene, most meg… Koncentrációt igényel az is, hogy ne fájduljon meg a háta a lehajolástól. Miután befejezte a söprést, a tűzhelyhez megy, és megkeveri a fődögélő levest. Megkóstolja, ízlelgeti, majd egy csipetnyi sót rak hozzá. Megnézi a húst, ami a sütőben sül, visszateszi.

Bemegy a nappalijukba, ahol a férjével szokta közösen nézni esténként a tévét.

A helység kávébarna színű, az ablak, szemben van az ajtóval, két fotel kapott helyet, egymás mellet, ezekkel szemközt pedig egy kanapé foglal helyet. A jobb oldali falon fenyő szekrénysor húzódik, az egyik polcra pedig a tévét tették. Épp be akarná kapcsolni, amikor lépéseket hall. Három pár láb dobogása visszhangzik a fa verandán. Elmosolyodik.

-            Látod Nora, miattuk érdemes élned – mondja magának, és feláll, hogy ajtót nyithasson három unokájának.

A legidősebb lép be először az ajtón, az ő kezén csimpaszkodik a legkisebb, mögöttük pedig lohol a középső gyerek, az egyetlen fiú a testvérek között.  

Amanda Richson tizenöt éves, és szakasztott Nora: ugyanazokkal a páratlan kék szemekkel és szőke tincsekkel rendelkezik, mint ő fiatal korában. Amy az egyetlen, aki nagymamájára hajaz. Nora fiai közül mindketten a férjére hasonlítanak, Nick és Jozhie pedig az anyjukra. Nicknek és Jozhie-nak is sötét hajuk, és sötét szemük van, csak úgy, mint Keylá-nak, Nora menyének. Amynek viszont hosszú szőke haja, és kék szemei vannak.

Nick Richson, a maga tizenhárom évéhez képest egész magas – súrolja a százhetven centimétert-, ezzel elkerülve idősebb testvérét. De nem hiába a kosár az ő sportja!

Jozhie a legtüneményesebb kislány, akit emberi szem valaha látott: már tíz éves, de olyan baba arca van, mintha nem lenne több ötnél. Furcsák ezek a RIichson gyerekek. Az egyik idősebbnek látszik a koránál, míg a másik sokkalta fiatalabbnak.

Nora sorban megöleli, majd beljebb invitálja őket. Nora leveszi a nagykabátot a legkisebb lányról, a sálját szépen belegyömöszöli az ujjába és felakasztja. A nagyobbak leveszik maguktól.

Üdítőt tölt nekik, csokit tesz eléjük, megkérdezi nem-e éhesek. Megrázzák a fejüket. Mesélni kezdenek a napjukról az iskolában, elmondják, hogy mennyire örülnek az idei év első havának. Mindenki megbolondult tőle az iskolában, a kisebbek hóembert építettek és hó angyalt csináltak, a nagyobbak pedig egymást dobálták a porhóból készült golyókkal. Nora elvarázsolva hallgatja őket, minden szavukat issza.

Egyszer csak a gyerekek sokat sejtetően összenéznek. Nora sejti, hogy mire akarnak ezzel kilyukadni, de nem szól semmit, csak gyönyörködik a gyönyörű gyerekekben.

-            Mama mesélsz nekünk? – kérdezi Jozhie. Nora szó nélkül bólint, és feláll.

-            Menjetek be és válasszatok mesét. Mindjárt megyek én is – mondja, mire a gyerekek elégedetten felpattannak. Szeretik hallgatni, ahogy a nagymamájuk mesél nekik, Nora pedig szeret eleget tenni a kérésüknek. Átcseréli az olvasószemüvegét, és átmegy a gyerekekhez a nappaliba.

-            Döntöttetek? – kérdezi. Heves fejrázás a válasz, Nora pedig értetlenül néz.

-            Ezeket már mind hallottuk, nem is egyszer – mondja Nick.

-            Olyat szeretnék hallgatni, ami igaz – szól Jozhie.

-            Én meg, amiben van izgalom – kontráz Nick.

-            Valami olyat, ami romantikus – vágja rá Amy.

Nora elégedetten végignéz a gyerekeken, majd a polc felé fordul. Keresgél egy ideig, majd megpillantja a naplóját abból az időből, amikor majdnem annyi idős volt mint Amy. Azon a nyáron vezette, amikor először lett szerelmes, amikor betöltötte a tizenhatot. Visszacsúsztatja a vékony könyvecskét a polcra.

-           Ha meg szeretnétek hallgatni a nyári kalandom történetét, amiben van izgalom, romantika, és igaz is, akkor azt ajánlom, figyeljetek, mert rengeteg részlet lesz, aminek segítségével oda lyukadtunk ki, ahol most tartunk. Ha nem halmozunk hibát hibára, boldog leszek Vele, talán ti meg se születtek. Ezért nem bánom, hogy a történetek úgy alakultak, ahogy, ti vagytok, akik fényt hoztok a napjaimba.

Elhallgat egy pillanatra, hogy felidézze azt az estét 2016-ban, ami olyan messzinek tűnik, de úgy emlékszik rá, mintha tegnap lett volna.

-                     Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyár…